Gyönyörű idő volt ma! Kimentünk Dunakeszire. Én fut, Ő horgász! :)

 De csak sorjában! Én fut... izé! Én kezdetben szenved! Új hely, jónak látszott, de hamar elfogyott az út, homokos sz@r rész, marha meredek részen vissza, pisilni is kellet, háááát... Egye kutya! Kezdjük újra, az addigi másfél kilcsi jó lesz bemelegítésnek... Aztán még kb háromszor kellett újra és újra és újra elkezdenem, mert olyan szinten szúrt az oldalam, hogy az konkrétan fájt! (És persze, mivel nem volt kényszer és nyomás, hanem "élvezeti" futásnak indult, nem erőltettem.) Pihentem egy kicsit, néztem a vizet, élveztem a tavaszt és nem győztem hálálkodni, hogy ez nem egy hete, a Vivicittán történt! 

 De tényleg! Mekkora mázli már, hogy ez egy ...

 Akartam megint írni, hát itt vagyok! :)

 Kezd kitavaszodni, többet is futok, egyre többet! Büszke vagyok erre, mert egyrészt jó, h kézben tartom saját magam, másrészt, -ez sem kis elégtétel!- jönnek a külső pozitív visszajelzések és megerősítések, az meg kinek nem jönne jól? :)

 Ami nehézség: Edit. Nagyon kedvelem, de mivel Neki ott a két gyerek, kevesebbet tud jönni futni. Most pont nagyon érződik, h kevesebbet edz. Gyorsabb vagyok Nála, és ez zavaró!

 1, Ha lassan futok, nem érzem hatékonynak,

 2, Kifejezetten bosszant, h nem haladok, nem a saját utamat járom!

Valahogy meg kéne Neki mondani, de nem akarom megbántani, tényleg kedvelem!

 Ami kifejezetten JÓÓÓÓ! :

 1, Néha már vannak egész jó ...

 Erre  képre jött annyi (és olyan!) komment, hogy tudom, folytatnom kell!

Tegnap kiderült, az unokaöcsém példaképként tekint rám, pont a fenti fénykép miatt. Ez pedig felelősség! Szóval, futnom KELL, a súlyomat tartanom KELL, mert az Ő változását nagyban meghatározza, hogy én mit csinálok, hogy csinálom a dolgokat!!!

   Azt hittem reggel, h a mai napot ki kell hagynom: rosszul aludtam, szédültem és hányingerem volt. Ok, gondoltam, komolyan veszem a testem jelzését, ezt a napot inkább kihagyom!

 Aztán délutánra már minden rendben lett, hihetetlen mennyiségű ruhát húztam magmra (dupla zokni, futógatya,...) és nekiindultam!

 Tök nehezen (értsd: lassan!) ment, de aztán ha lassan is, de csak kipréseltem magaból 11 km-t, így az előirányzott évi 2016 km-ből már "csak" 1997,63 km van hátra! :)

 Most azért elég jó érzés, hogy ilyen hidegben mégiscsak nekiálltam, lefutottam, és van mit ide írnom! Hááá!!! :))