Gyönyörű idő volt ma! Kimentünk Dunakeszire. Én fut, Ő horgász! :)

 De csak sorjában! Én fut... izé! Én kezdetben szenved! Új hely, jónak látszott, de hamar elfogyott az út, homokos sz@r rész, marha meredek részen vissza, pisilni is kellet, háááát... Egye kutya! Kezdjük újra, az addigi másfél kilcsi jó lesz bemelegítésnek... Aztán még kb háromszor kellett újra és újra és újra elkezdenem, mert olyan szinten szúrt az oldalam, hogy az konkrétan fájt! (És persze, mivel nem volt kényszer és nyomás, hanem "élvezeti" futásnak indult, nem erőltettem.) Pihentem egy kicsit, néztem a vizet, élveztem a tavaszt és nem győztem hálálkodni, hogy ez nem egy hete, a Vivicittán történt! 

 De tényleg! Mekkora mázli már, hogy ez egy laza, kirándulgatós-élvezkedős futáson történik! Egy hete nagyon rosszul érintett volna: a verseny, az VERSENY!!!  :)